Szeretném, hogy legyen ez a játék, meg ez is, illetve ez is mert láttam egy esküvőn.
Játék vagy nem játék?
Tipikusan három féle pár létezik az én látásmódom szerint.
Vannak azok a párok, akik nem szeretnének semilyen játékot. Azért mert az ciki, és hagyjuk a vendégeket, majd jól érzik ők magukat. Meg amúgy is ez a nap „Rólunk szól”.
A következő pár azt vallja, hogy minél több játék legyen, hogy ne unatkozzon a násznép mivel úgyis csak jobb esetben egyszer van az embernek esküvője. És hát ugye nem kéne kimaradni semmiből.
A következő, egyben az általam legszimpatikusabb gondolkodású aki azt mondja, hogy rád bízzuk. Ha kell-kell, ha nem, akkor nem.
Szerintem néha a kevesebb több. Ha jó a buli, ne szakítsuk félbe felesleges játékokkal.
De tapasztalatból mondhatom, hogy akad olyan pillanat, mikor játszatni kell.
A ceremóniamester és a vőfély között itt is előjön a különbség.
A vőfély, mivel sokszor közeli ismerős vagy éppen falubéli volt akit mindenki ismert, jóakaró szándékkal még szekálhatta is a násznépet. Ezen a szekáláson a násznép jót nevetett és tudva a dolgukat, mentek is fel a táncparkettre.
A ceremóniamester szakmát az én korosztályom hívta életre, mivel mi modernebb, szolidabb, letisztultabb esküvőket szeretnénk.
Az esküvő napján a játék elég hamar elkezdődik, még ha ezt a pár és a násznép nem is veszi észre.
Gondoljunk csak bele, hogy a csokordobás is egy játék, és mindenki várja, hogy a csoportkép után ez következzen. A csokordobás az első mozzanat amikor a násznép hangulatát fokozni lehet. Ha kell akkor harsányabban ha kell akkor szolidabban.
Aztán ugorjunk egy nagyot, nézzük meg, hogy a vacsora után az este további részében mi is történhet.
Például a nyitótánc:
Nem kell ehhez feltétlen hetekig, hónapokig tánctanárhoz járni, elég ha valami kis zenére lépegettek, jobbra-balra egymás nyakába borulva. Jó esetben a násznép ottmarad a tánctéren és az esküvői torta felvágásáig táncolni fognak. De ha leülnek akkor sem kell megijedni, ez természetes dolog, kell egy kis idő, hogy a vacsora leülepedjen.
Ha 10-15 perc után sem jön meg a kedve a násznépnek a tánchoz, akkor ilyenkor a zenész kollégával szövetkezve egy-két táncos játékkal fel lehet rázni a hangulatot.
A torta felvágás előtt az ifjú párt is egy kis játékra kérem fel, így a hangulat még jobban oldódik. Ez a játék pedig nem más mint a Mr. & Mrs. kvíz.
A torta után már mindenki megismerkedett egymással, talán új barátságok is születtek. Indulhat az estének a második felvonása. Ha beindult a tánc akkor nem fogom őket még feladatokkal zaklatni.
A menyasszonytánc és a gyertyafénykeringő után van egy-egy apró játékötletem mellyel újraindulhat a buli.
(Amit mindig egyeztetek Veletek, tehát tudni fogjátok, hogy mire számíthattok, ezért nem kell kínos meglepetésre számítanotok!)
Ezután már a zenész érzi, hogy mire van szüksége a násznépnek, hogy milyen stílusú zenére tudnak táncolni.
Én pedig ceremóniamesterként megemelem a nemlétező kalapomat és ha kell akkor vonatozást vezetek masinisztaként vagy éppen a limbó lecet fogom.